1 Sámuel 15

1 Sámuel 15 – Félelmetes dolog az Élő Isten kezébe esni

0. Háttér
• Amálekiták: ősi nép, eredete bizonytalan (1Mózes 14,7 és 36,12; 4Mózes 24,20); Izraeltől délre, ill. Efraim területén; Izrael ellenségei kezdettől fogva – az első, aki megtámadja a kivonulás után (2Mózes 17, 8-14) → ki kell irtani teljesen (5Mózes 25,17-19)
• Saul nem írtja ki teljesen, Dávid is harcol ellenük: 1Sámuel 27,8 és 30,1; 2Sámuel 1,8 és 8,11; Simeon fiai irtják ki végleg(?) Ezékiás idején (1Krónikák 4,43); Hámán is amálekita (Eszter 9,24)
• Cherem: teljes kiirtás, megsemmisítés, eltörlés a föld színéről, minden tulajdonnal egyetemben - népirtás (5Mózes 20,17) ǁ fertőző betegség, radioaktív szennyezés
• Kéniek: már Ábrahám idején is itt élnek (1Mózes 15,19), Mózes sógora kénita, csatlakoztak Izraelhez a kivonuláskor (Bírák 1,16)
• Elef ≠ ezer; katonai egység (ǁ ezred), létszáma változó
• Agág: nem tulajdonnév ǁ fáraó; Abimelech (filiszteus)
• Sámuel köpenye: a felsőruházat díszes szélének megragadása a megalázkodás kifejezése – az elszakadás szimbolikus jelentőségű ǁ válás

1. Engedelmesség vagy áldozat?
• Majdnem mindenben engedelmeskedett Saul – csak a zsákmány legjavát tartotta meg. Jobban tudta, mit szeretne Isten, mint Sámuel? Megpróbálta lefizetni JHVH-t az áldozattal.
• Én 100%-ig engedelmes vagyok? Megtartom a „kedvenc” bűnöket? Megpróbálom kiengesztelni Istent?

2. Kié a dicsőség?
• Emlékmű + király életben hagyása + zsákmány = Saul magának tulajdonította a győzelmet, dicsőséget.
• Elbízom magam az Istentől kapott szolgálatban? Korrumpál a hatalom? Istennek adom a dicsőséget?

3. Isten, az igazságtevő, a bosszúálló
• Népirtás - 400 évvel korábbi esemény miatt? Gyerekek is? 5Mózes 5,9-10; Józsué 7,24-25 ↔ 5Mózes 24,16; Ezékiel 18,20
• Isten igazságosságának megnyilvánulása (már nincs kegyelem) – Zsidók 10,26-31; 12,17; Jel 6,16-17
• Isten igazságtétele megnyugtató: jogos büntetés; Róm 12,19; Jel. 6,10 és Prédikátor 8,11
• Isten igazságtétele kétségbe ejtő, nyugtalanító a minket ért kegyelem tükrében
• Hogyan reagálok a másokat érő ítéletre? Örülök (Saul) vagy bánkódok (Sámuel)?
Jézus (az ítélőbíró): Lukács 23,34

4. Mit bán meg Isten?
• Isten nem bán meg semmit: 4Mózes 23,19 → JHVH nem szeszélyes Isten; nem vesztegethető meg
• Isten megbánja tettét/ígéretét: 1Mózes 6,6-7; 2Mózes 32,10 és 14; 2Kir 20,5; Jónás 4,2; Ámósz 7,3.6
• Jeremiás 18,7-11: „Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.” → Isten ígéretei általában feltételtől függenek (akkor is, ha nincs explicit kimondva); 1Sámuel 12,15 és 25: Saul nem engedelmeskedett → korábbi ígéret beteljesedik.
• Nem Isten változtat alapvető szándékán, hanem az emberek változnak → erre reagál Isten; dinamikus kapcsolat Isten és ember között: Isten nem az emberektől függetlenül cselekszik;
• Személyes pozitív ígéreteket nem vonja vissza (ha nem feltételhez kötött!) - pl. Dávid királysága; áldást nem von vissza (Bálám megáldja Izraelt), nem lesz hűtlen (2Tim 2,13)
• Ha Istent követjük, nem kell tartanunk a „megbánástól” (1János 4,18) ↔ Szent Szellem megszomorítása (Efézus 4,30)
• Adok okot Istennek arra, hogy megbánja, hogy engem helyezett a szolgálati helyemre? Hogyan fogadom Isten ígéretét (passzívan vagy aktívan)? Közbenjárok azokért, akik eltérnek Istentől?

1 Sámuel 15

¹Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az Úr beszédére! ²Ezt mondja a Seregek Ura: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálek Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. ³Most azért indulj, verd le Amálekot, és irts ki mindent [cherem], amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat! ⁴Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és számba vette Teláímban: kétszázezer [kétszáf elef] gyalogost és tízezer [tíz elef] embert Júdából. ⁵Amikor Saul eljutott Amálek városáig, lesbe állt a folyóvölgyben.
⁶De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálekiak közül, hogy ki ne irtsalak velük együtt titeket is, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül. ⁷Saul pedig vágta Amálekot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. ⁸Agágot, Amálek királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. ⁹Saul és a hadinép azonban megkímélte Agágot meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot irtották ki.
¹⁰Akkor így szólt az Úr igéje Sámuelhez: ¹¹Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az Úr előtt. ¹²Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot [kezet] állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. ¹³Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az Úr áldottja vagy te! Teljesítettem, amit megparancsolt az Úr. ¹⁴Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? ¹⁵Saul ezt felelte: Az amálekiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a juhok és a marhák legjavát, hogy Istenednek, az Úrnak áldozza. De a többit kiirtottuk. ¹⁶Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hallgass! Hadd mondjam el neked, mit mondott nekem ma éjjel az Úr. Saul így felelt: Beszélj!
¹⁷Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, felkent téged Izráel királyává az Úr. ¹⁸Azután ezzel a megbízással küldött utadra az Úr: Menj, és irtsd ki a vétkes amálekiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! ¹⁹Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr? ²⁰Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az Úr szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az Úr: elhoztam Agágot, Amálek királyát, az amálekiakat pedig kiirtottam. ²¹A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban.
²²Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! ²³Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés [csökönyösség], mint a bálványimádás [teraphim]. Te megvetetted az Úr igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király! ²⁴Saul így felelt Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára. ²⁵De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt! ²⁶Sámuel azonban ezt mondta Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert megvetetted az Úr igéjét, az Úr pedig elvetett téged, és nem maradsz tovább Izráel királya. ²⁷Ezzel Sámuel sarkon fordult, és menni készült. De Saul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy az leszakadt.
²⁸Ekkor így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled az Úr a mai napon Izráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja. ²⁹Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon. ³⁰Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Izráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Istened, az Úr előtt! ³¹Ekkor megfordult Sámuel, követte Sault, és Saul leborult az Úr előtt.
³²Azután ezt mondta Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálek királyát! Agág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Agág: Bizonyára elkerült a keserű halál! ³³De Sámuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta [darabokra vágta] Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban. ³⁴Ezután elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába. ³⁵Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig [↔ 1Sámuel 19, 24]; de bánkódott Sámuel Saul miatt, mivel megbánta az Úr, hogy Sault Izráel királyává tette.